Az Ebihal születése

Én volnék meg a balint4 éves korom óta állandóan csak horgászom. 8 évesen beleszerettem a pergetésbe, majd jött két évtized elvakult legyezés, és néhány éve visszataláltam legkedvesebb szenvedélyemhez.

Esténként az ölembe veszem a csalis dobozaimat, és egyesével szemügyre veszem a gumikat, a wobikat. Minden héten rendelek valami egzotikus műcsalit valamely egzotikus országból, és remegve várom mindig, hogy dobhassak vele.

Sokuk alig, vagy egyáltalán nem ismert itthon. Gondoltam egyet. Megmutatom őket horgásztársaimnak.

Megnyitottam hát az Ebihalat, és vakmerő módon tőlünk keletre, de nem a Távol-Keletre (!) helyeztem a beszerzések fókuszát.

Különösen vonz kulturális értelemben is ez a világ – Lengyelországban tanultam egyetemen, illetve néhány éve Kijev szerelmese lettem, ráadásul az ukrán és orosz emberek melankóliája valami különös rezgést kelt bennem, talán a gyerekkorom érzései elevenednek meg, ha köztük vagyok. És a gumihalaik közt 🙂

Furcsa érzés, hogy kivétel nélkül a volt Szovjet éra országaiból szerzem be a termékeimet. Visszaidézem kamaszéveimet, amikor még azon ábrándoztunk, hogy milyen jó lenne valami nyugati cucc, de legalább Germina. Most meg keletre sandítok, és az orosz, bolgár, román cuccokért élek-halok. Nem gondoltam volna 40 éve, hogy ilyen fordulatokat vesz majd az életem.

Családom megbocsátó szeretete kísér utamon.

Haza húz a szívem

Szóval, elkötelezett  lettem keletre, de természetesen szívügyemnek tekintem a virágzó hazai kézműves kultúra megismertetését, képviseletét is. Ezért remélhetőleg mind nagyobb számban lesznek majd jelen az Ebihalon magyar műcsalik és pergető kiegészítők is.

Sőt, az az álmom, hogy egyszer majd CSAK és kizárólag magyar gyártók termékeitől rogyadozzanak a polcok az Ebihalon.

Ehhez várom a hazai kézművesek jelentkezését. Örömmel helyet adok termékeiknek.

Köszönöm, hogy meghallgattál!

Biró Csaba